A GRILLÁZSRÓL (GRILLIGE)

 

A grillázs francia eredetű szó, jelentése édesség, olvasztott cukorba kevert vajból, apróra tört mogyoróból, mandulából vagy dióból, vékonyan kinyújtva, szobahőmérsékleten megszárítva – az „Idegen szavak és kifejezések szótára” szerint.

A grillázs, pergelt torta, égetett cukor olajos maggal stb. hagyományos és ízletes útját orvosságként kezdte a X. században és lassan, a XIV. század folyamán vált fűszerekkel együtt élvezeti cikké. „Korabeli feljegyzések szerint Mátyás királynak a nápolyi Beatrixszel, 1476-ban kötött házasságakor Budán tartott lakodalmán, a hetedik fogás pörkölt cukorból készült kert volt, cukorból készült fákkal, gyümölcsökkel és madarakkal.”1  Ezután tulajdonképpen csak a technikák, az egyedi stílusok és sajátosságok, a különféle díszítési módok változtak, az alapanyag szinte változatlan; 1kg cukorhoz 50-80 dkg őrlemény (dió, mogyoró, mandula, szezámmag, mák, tökmag, stb.)

Ezek a különleges szép költemények mutatósak egy lakodalmi asztalon, az évfordulós ünnepeken, húsvétkor, karácsonykor, ballagáskor illetve bármilyen ünnepélyes pillanatban, ami egy családban vagy rendezvényeken előfordul.

Magyarországon e népi kismesterséggel kevesen foglalkoznak, de igen hatékonyan és hagyományőrzően, szebbnél-szebb grillázsszobrokat alkotnak a fogyasztók megelégedettségére.

 

1.  Dr. Rózsa Miklós: A Budapesti Cukrászipar fejlődése, Akadémia Kiadó, Budapest, 1959.

 

VISSZA A KEZDŐLAPRA