A GRILLÁZSRÓL (GRILLIGE)
A
grillázs francia eredetű szó, jelentése édesség, olvasztott cukorba kevert
vajból, apróra tört mogyoróból, mandulából vagy dióból, vékonyan kinyújtva, szobahőmérsékleten
megszárítva – az „Idegen szavak és kifejezések szótára” szerint.
A grillázs, pergelt torta, égetett cukor olajos maggal stb.
hagyományos és ízletes útját orvosságként kezdte a X. században és lassan, a
XIV. század folyamán vált fűszerekkel együtt élvezeti cikké. „Korabeli
feljegyzések szerint Mátyás királynak a nápolyi Beatrixszel, 1476-ban kötött
házasságakor Budán tartott lakodalmán, a hetedik fogás pörkölt cukorból készült
kert volt, cukorból készült fákkal, gyümölcsökkel és madarakkal.”1 Ezután tulajdonképpen csak a technikák,
az egyedi stílusok és sajátosságok, a különféle díszítési módok változtak, az
alapanyag szinte változatlan; 1kg cukorhoz 50-80 dkg őrlemény (dió, mogyoró,
mandula, szezámmag, mák, tökmag, stb.)
Ezek a különleges szép költemények mutatósak egy lakodalmi
asztalon, az évfordulós ünnepeken, húsvétkor, karácsonykor, ballagáskor illetve
bármilyen ünnepélyes pillanatban, ami egy családban vagy rendezvényeken
előfordul.
Magyarországon e népi kismesterséggel kevesen foglalkoznak, de
igen hatékonyan és hagyományőrzően, szebbnél-szebb grillázsszobrokat alkotnak a
fogyasztók megelégedettségére.
1. Dr. Rózsa Miklós: A Budapesti Cukrászipar fejlődése,
Akadémia Kiadó, Budapest, 1959.