A MÉZESKALÁCSRÓL
A méz,
a mézessütemény készítése és fogyasztása már az ókortól ismert. A
mézeskalácsosság történetéből bizonyítékaink a római időkben kezdődnek. Ezeket a mézeseket kerek cserépformákban sütötték és vékony,
szépséges ábrázolatúak voltak. Aquincumban találtak ilyen formákat, az egyik Mercuriust, a másik egy félig térdelő, szarvassal
csókolódzó szatírt ábrázol.
A mézeskalácssütés az újkorban külön mesterség, céhes ipar lett.
Külön erre a célra faragott negatívokat, ún. „ütőfákat” használtak formázáshoz,
így az elkészült mézesek már többek voltak egyszerű ennivalónál. „A különféle jeleneteket, személyeket, eseményeket ábrázoló mézessütemények jelképpé váltak, ajándékozásuk valamiféle
szertartás, ünnep, jeles nap, vásár vagy családi alkalom, széptevés részévé
vált.”1
Magyarországon, a kutatók szerint már a honfoglaló magyarok is
ismerték és használták a mézet különféle mézessüteményekhez.
A mézeskalács alapvetően háromféle technológiával, így háromféle
alapanyagból és háromféle formavariációban készülhet.
„A mézestésztát
nevezik debreceninek, melynek fő jellemzője, hogy a belevaló mézet nem főzik
fel, a tésztát az ütőfával meghatározott formába préselik, majd kisütik
folyamatosan égő tűz mellett.”2
Ejzoltnak nevezik azt a
tésztaféleséget, amely cukros-mézes tésztából készül. Ezeknek a formáját
szaggatóval vágják ki, sütés után díszítik, vagyis ejzolják
a mézeseket.
A harmadik típusú tészta az ún. lédig tészta, melyet főzött mézzel és cukorral
készítik. Ebből készülnek a jól ismert és közkedvelt puszedlik.
Bármely háromról is van szó lenyűgöző a technikák változatossága,
egyedisége és szépsége.
Sok családban nem telhet el úgy a karácsony, a húsvét, hogy nem
kerüljön az asztalra illatos mézeskalács, de egymás megajándékozására is igen kreatív
lehetőség.
Én 2005-ben Feketéné Seres Emília című
könyvét lapozgatva, szerettem bele a mézestésztába.
Emília kedves ismerősöm, jó szívvel bátorított és adott tanácsot a kezdéshez. A
könyvében sok mézeskalács készítő munkája volt kedves nekem, így elhatároztam,
hogy felveszem velük a kapcsolatot. Így kerestem meg Tari
Márta iparművészt és a szerencse hozott össze egy kiállításon Pelczer Istvánné Marika nénivel,
aki népi iparművész. Azóta sokszor beszélgetek, találkozom velük, keresve az
egyéni stílusomat, és tanulva minden apró praktikát, ami egy tökéletes
mézeskalács alkotáshoz szükséges. Ugyan
a két mézeskalács készítés között óriási különbség van, mindkettőben, rengeteg
fantázia, kifinomult manualitás és szépérzék lapul.
A fényképeket nézegetve remélem mások is
észreveszik ennek a csodálatos édes tésztának a megjelenési formáit.
1 Vásárhely
Judit - Vásárhelyi Tamás: Játsszunk mézesbábost! Dorogi Nyomda, Primusz Kiadó
2 Fekete Józsefné Seres Emília: Mézeskalácsok. Kossuth Nyomda, Pallas Stúdió, 2002.